Megtalálható a csopaki önkormányzatnál
 
Az eredeti kézirat fénymásolatából (1754-1807) és az arról készült szöveghű gépelt iratanyagból (1808-1880) összeállította és a régies nyelvezet hatását megtartani igyekezve a szöveget a ma embere számára is érthetővé tette
 
Györe Zoltán
 
ELŐSZÓ
 
1945 Virágvasárnapja után a csopaki Községházára betörő csőcselék az udvarra kidobálta az iratokat és meggyújtotta. Eőry Miklós mérnök a tűzből mentette ki a jegyzőkönyveket, melyekről később mindenki azt hitte, hogy elégtek.
 
Csak 1975-ben árulta el – szigorú titoktartást követelve – Steinhausz Györgynek, aki akkoriban kezdett Csopak történetével foglalkozni, hogy az eredeti kézirat nála van. Gubicza Ferenc akkori Tsz elnök – aki a Tsz-hez tartozó 15 falu történetét is megíratta és sok-sok könyv kiadását támogatta – Steinhauszon keresztül éveken keresztül puhította, és végül rábeszélte Eőry Miklóst, hogy a kéziratot adja át a Megyei Levéltárnak.
 
Közben Eőry Miklós a kézirat 1799-1880 közötti részét szöveghűen legépelte. Végül 1987-ben a kézirat a Levéltárba került, ahol a VemL IX.232 törzsszámon található.
 
A borászat, gazdasági értékét tekintve – különösen a nevezetes bortermő vidékeken – mindig is speciális, és különösen szemmel tartott ágazata volt a mezőgazdaságnak.
 
A gazdák között is megkülönböztetett helye volt a jó szőlősgazdának, a mindenkori földesúr is másként viszonyult a borászathoz, és más jellegű volt az a sok jogi bonyodalom, amely a szőlő megszerzésétől a bortized (dézsma) beadásáig tartott. Igazgatási értelemben tehát szükségesnek látszott egy olyan elsőfokú hatóság, és az ennek működését szabályozó törvénykönyv létrehozása, mely csak a szőlősgazdák ügyeivel foglalkozik, és mintegy kiveszi ezeket a terheket a települések elsőfokú hatóságának, a községi vagy falusi bíráknak hatásköréből, de úgy is mondhatjuk, hogy mintegy kiemelt egy elitebb nemesekből és jobbágyokból álló gazdálkodó réteget.
 
Nagyon fontos szem előtt tartani azt is, hogy ez előtt az elsőfokú hatóság és törvényei, az Articulusok előtt nemes és jobbágy azonos elbánásban részesült. Csak az első fokot meghaladó ügyek kerültek a jobbágyok esetében a Úriszékhez, a nemesség pedig ügyvéd útján kereshette az igazságát a feljebbviteli hatóságoknál.
 
Ez az elsőfokú hatóság a Hegyközség vagy a Promonthorioum, melynek sajátságos törvényei attól a pillanattól kezdve védik és kényszerítik a gazdákat, amikortól szőlőbirtokhoz jutnak, egészen addig, amíg azt el nem adják, vagy nem megfelelő művelés miatt el nem veszik tőlük.
 
Mert ne feledjük, hogy a jobbágyfelszabadításig minden szőlő a földesúré volt, aki tisztikarán és a Hegyközség választott vezetőin keresztül biztosította a lehető legjobb művelést, szedte be a gyümölcs- és bortizedet, s ha valakinek a munkájával nem volt elégedett, a szőlőt más, megbízhatóbb gazda kezébe adta.
 
A gazdáknak jogában állt a szőlőt adás-vétel útján értékesíteni, joga volt elcserélni és átörökíteni. Minden felsorolt esetre a fennmaradt jegyzőkönyvekben bőven van példa. És sok másra is. Az apró-cseprő ügyek, veszekedések és pereskedések sorai között kirajzolódik a csopaki szőlőbirtokosok, és áttételesen – hiszen nagyon sok a környező külbirtokos – a szomszédos települések gazdáinak 18. és 19. századi élete is.
 
 
Részlet a jegyzőkönyvekből:
 
222.                 1786.03.28. Nzetes Kazó István adószedő, Csók Mihály fő-, Zsurki alhb., Hoszpodár, 
Zunkó, Király Gergely és Imre, Meretei, Szöllőskei, Miklós, Sós esküdtek jelenlétében:
 
(1.) Csopaki Hegységi hiteles jegyző Kovács János Úr az egész szőlőhegyet illető királyi Articulusokat pontról pontra, szóról szóra fennhangon felolvasta, megmagyarázta, s azoknak megtartására az egész hegyen szőlőket bíró szőlősgazdákat az azokban foglalt kemény, különb-különb büntetések alatt fejenként mindnyájan kötelezte.
 
(2.) Veszprémi Ns. Kis András Ns. Horváth László Úr, özv. Szíjjártóné és Segesdi István ellen bizonyos szőlőjéhez bizonyos bejáró út dolgában levélileg panaszkodni kívánt. Határozat: hogy akinek valami panasza van, nem levél által, hanem személyesen megjelenve panaszkodjon, a kérvényét is forma szerint kijavították és visszaküldték.
 
(3.) Özvegy Hajba Ferencné panaszkodik, hogy a szőlője alatt nem kevés fáradtsággal készült gyepűjének némely részét Major János akarattal elhányva szétterítette, az pedig Vid Mózes tanúsításából is világosan megbizonyosodik, hogy meg is intette, hogy azt ne cselekedje, de ő azt felelte, hogy még a többit is elhányja és széjjelszórja. Ezen helytelen és törvénytelen tetteiért Major Jánost keményen megintették, hogy azt a gyepűt, úgy hozza helyre és igazítsa ahogyan volt, hogy eziránt több panasz fönt ne forogjon, különben az Art. értelme szerint mind a kártételért, mind pedig a nyakasságáért érdemelt kemény büntetését okvetlen elszenvedi.
 
(4.) Vámosi Szabó Ferenc f. év 01.01-én keletkezett jegyzőkönyv szerint a csopaki hegyen, az Öreghegyen néhai Harmath István Úr özvegyének Forintos Anna Asszonynak fél hold szőlőjét megvette, mivel pedig annak a szőlőnek mint szomszédai, mint vérszerint való jussa beljebb és közelebb való szomszédnak, vámosi Ns. Farkas Gergelyné találtatott, azért mai napon említett vámosi Szabó Ferenc a szőlő bírásától ugyan eltiltatott, de úgy, hogy Farkas Gergelyné azt az összeget, minden növekedésével együtt, amit Szabó Ferenc lefizetett, s a szőlőt is megmetszette, a fáradtságáért is halogatás nélkül kifizesse, különben Szabó Ferenc a szőlőnek bírásában tovább is megerősíttetik.
 
(5.) Veszprémi Somodvári József felesége Dallos Anna személyesen megjelent, és a csopaki szőlőhegyen, keletről kövesdi Major György, nyugatról ismét Major György, délről vámosi Farkas Gergelyné, északról a paloznaki plébános szőlője szomszédosan határolta szőlőjét adta el örök áron szintén veszprémi Jursántzky Andrásnak, feleségének Dallos Erzsébetnek 100 Ft-ért, hanem ezt úgy értve, hogy Dallos Erzsébetnek ősi jussa 50 Ft bennmaradva mint testvérnek, és osztásos atyafinak, és így csak 50 Ft-ot fizette ki magára> A levelet kiadták.
 
(6.) Alsóörsi Vörös István, mint néhai Király Sándor megmaradt Éva árvájának gyámja személyesen megjelent, és a csopaki szőlőhegyen – keletről a vevő, nyugatról is a vevő, fölszélről Molnár János szomszédosan határolt – szőlőjét adta el örök áron vámosi özvegy Farkas Gergelyné Balog Éva Asszonynak, maradékainak Imrének, Erzsébetnek, Évának, Katalinnak, Zsuzsannának 60 Ft-ért magára> A levelet kiadták.