A piros Y-nal jelölt zeneművek a youtube.com-on meghallgathatók!

 

++ > részletek hallhatók www.versradio.hu/eloadok.html

 

(Rózsa, rózsa 7265700, Az ökör a földet…8779300, Dunántúli táncdallamok 12599900, Ugrós dallamok 12831300, Népdalok 27089900, Magyar századok részletesen: Nyitó tabló 72095600, T0070126247, Orgánum 72095700, T0070126269, Árpád-kori Szent Imre himnusz 72096100, T0070126349. Búcsú Váradtól 72096200, Áldott szép Pünkösdnek 72096600, Vallomások és emlékiratok 72907000, 1848-as tabló 72099800, Futás a gond elől 72097200, Kivándorlók románca 72995800, T0070126214, Óda a kelő Naphoz 72097400, T0070126281, A lázadó imája 72100300, Induló 72095900, T0070126190, Finálé 72096000, T0070126189, Álom száll részletesen: Anyának 8734522, Fut a szél 87346300, Szivárványos 87346600, Anyák napjára 87347700, Cinegém 87348100, Hajnal tájig 87348200, Varjak szállnak 87349300, Ének 87349400, Ősz 87349500, Tücsök 87349600, Mint az illat 87349700, Havazik 87349900, Álom száll 87350000, Holdas este 87350100, Elsuhog 87350200, Minden nap 87350300, Dal az erdő 87350400, Három mihaszna 87350500, Tavasz ha ébred 87350600, Ősz II. 87350700, Hold 87350900, Csillagszóró 87351000, Szél viszi 87351100, Neki adtam 87351300, Völgy ölében 87351400, Álom II. 87351500, Esti kép 87351600. A mi Karácsonyunk részletesen:

Itt van a szép Karácsony 4002942083, Hófehér a lélek 4002942089, Nézzétek a csillagot 4002942093, Betlehem 4002942094, Szent éjjel 4002942096, Karácsonyi ének 4002942100, A napkeleti bölcsek 4002942102, A szeretet ünnepén 4002942104, Glória, Glória! 4002942106, A kis Jézus aranyalma 4002942107, Csordapásztorok 4002942110, Mennyből az angyal 4002942112.

 

//NÉHÁNY KAPCSOLÓDÓ KRITIKAI ÍRÁS//

 

1.

>> TÁNCMŰVÉSZETI ÉRTESÍTŐ 1974/2. Kamaratánc – kamarazene, A VI. Zalai Kamaratánc Fesztivál zenei mérlege, Vass Lajos

Olyan érdekes példákat is hallottunk amelyekben az eredeti népdalanyag alig-alig való feldolgozása is lehet kamara-szerű és nagyon frissnek ható. Az egyik ilyen Györe Zoltán Serkenj fel fiam, pásztorok eljöttek c. műve. (Hargitai Zsuzsa és Molnár Lajos népi játékfeldolgozása.) Érdekes, szép, a köztudatban nem lévő dallamok rendkívül egyszerű, szinte primitív - de a szó jó értelmében! – hangszerelése a darab fő erénye. Piccoloszóló, hegedűszóló, kolompok, csengők s főleg az oly friss színt jelentő fiú énekszóló a Fesztivál egyik üde zenei és táncbéli színfoltját hozta. A szereplők korának megfelelő anyag eltalálása, a mozgásformák egyszerű és hatásos komponálása a kamaratánc stílus és a hozzátartozó zene egyik járható, követésre méltó útjának mutatkozik.

 

2.

>> TÁNCMŰVÉSZETI ÉRTESÍTŐ 1974/1. A Magyar népi „magány-tánc” újjászületése (Jegyzetek Molnár Lajos előadóestjéhez)

…Úgy vélem, Molnár Lajos személyében született meg a Gadesszel (Antonio Gades) mérhető kvalitású magyar néptáncművész típusa…. 

A Szavak nélkül című új műsora, melyben Hargitai Zsuzsa, a Budapest Táncegyüttes szólistája végig méltó és inspiráló partnerének bizonyult…

Ha már mégis kitértem a konkrét műsor méltatására, a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznem az egészen kiváló hangszeres művészek: Fábián Márta (cimbalom), Toki Gyula (hegedű), Barcsay Zoltán (gordonka) és Pribojszky Mátyás (citera) önálló és tánckísérő teljesítményéről. Külön említem meg Györe Zoltán koncerthangszer rangjára emelő Citeraszó című kompozícióját, a Moldvai zenét, a Dhiaszkedasztikhi hangszer triót és a Három erdélyi tánc zenéjét, ugyancsak Györe műveit. Mindezek hangvételükben és színvonalukban is teljes egységet alkotnak a táncprodukciókkal, valóban koncepciózus műsorrá állnak össze….

 

3.

>> Magyar Nemzet 1980. október 23. Magyar táncfórum ’80, Maácz László

A maga jelenkori muzsikájával a Mese messze kiemelkedik az egész szemle zenei választékából. Györe Zoltán egyszerre nyújt friss, egyéni színeket, igényességében is populáris hangzást, elkerülve a napjainkban divatos népzenei konzervnyitogatásokat s az együtteseink körében ugyancsak dívó, ám megfáradt feldolgozási módszereket. A koreográfus Molnár Lajos pedig csakugyan „mesét” kapcsolt a muzsikához, ha úgy tetszik: „a” mesét, melyben a kiskondás-szerű hős kalandos útja követhető színpadi tűzön és vízen át, viadalát sárkánnyal és királyi ajtónállókkal, végső magáratalálásáig.  Nem bizonyos ugyan, hogy e koreográfia minden jelképét azonnal nyomon lehet követni, ám szinte mindenre felmentést ad a kompozíció szüntelen feltörő kamaszos játékossága. Lírából duhaj csoportmozgásba, vagy éppen groteszk, karakterizáló képekbe vált át ez a vibráló játékkészség, és – nagy erény! – mindig a tánc nyelvén. S ez a mese még a táncszínpadok ritka vendége, , a melengető derű pillanataival is megajándékozza nézőit.